A mai nap sok érzelmet felhozott bennem, annyi minden történt, hogy most csak úgy vagyok, fáradtan. Jó volt megélni, hogy az állandó mozdulatlanság, a nem sikerül érzés, most mégis továbbgördült, és a mi megoldhatatlannak látszott, előbb-utóbb csak eljutott valahova!

2019. 09.14. Workshop

Megéreztem, hol a helyem, s milyen táncra kelni, együtt mozdulni a családommal. S hogy mindez – minden lehetséges, csak mozgásban kell maradni. Csodás volt megélni, hogy hogyan tudok a középpontomban maradni, oda visszatérni.

2019. 09.14. Workshop

A mai napon azt viszem el magammal, hogy ma nyert értelmet az elmúlt 10 évem önismereti munkája! Erre a mondatra vártam 38 éve! Örülök, hogy általad  és itt történt meg! Sok új dolgot tanultam ismét!

Köszike! 💗 Puszika!

Györgyi

2019. 09.14. Workshop

El kell indulni, ki kell próbálni dolgokat.

Éljen a tánc!

Gyakorlat teszi a mestert!

2019. 09.14. Workshop

Nehéz és tanulságos volt a mai nap, számomra az egyik legnehezebb témakörrel foglalkoztunk. Olyan érzésvilágot tártam fel magamban, amivel nagyon sok dolgom lesz még. De nagyon sok eredményt fogok tudni elérni, ha ezeket a tapasztalatokat hazaviszem.

2019. 06.15. Workshop

Nagyon jól éreztem magam, hálát érzek és megértést. Plusz szeretetet 🙂 Rengeteg felismerés és külső meglátás segít, hogy a saját magam érzéseire és életemre máshogyan gondoljak. Megkönnyítették a játékok a felismeréseket. Köszönöm szépen a résztvevőknek a segítséget.

Szeretettel,

ÉN 🙂

2019. Június Workshop

Kedves Anita!

A workshop óta eltelt 1,5 hét. Az ott történtek azóta is foglalkoztatnak. Az egyensúly volt a téma, a férfi-nő közti kapcsolat, a bennünk lévő férfi és női minőség.

Régóta feszít engem belülről, hogy hogyan is lehetnék nő a mai világban, hogyan tudom a női oldalamat domináltatni ebben a „férfias” világban, hiszen úgy érzem, hogy nőként képes vagyok a férfi „feladatokat” is ellátni. Emellett mégis úgy érzem, hogy nem értékelnek. Micsoda ellentmondás! Bármit el tudok intézni, dolgozom, pénzt keresek, meg tudok élni, tudok teremteni, mindamellett gondoskodom a családról, támogatom a körülöttem levőket. Érzem magamban az erőt! Felmerül bennem a kérdés, hogy mi szükség a férfiakra, ha mindent meg tudok csinálni egyedül is? De rá kellett jönnöm, hogy ez nekem nem jó! Nem akarom a férfi feladatát is ellátni, meg tudom csinálni, de nekem ez nem jó, nem komfortos. Nem akarom! De hol a férfi, aki ezt „átveszi”? Hol van az a férfi, aki az erőt képviseli, akiben látom az erőt, hogy tisztel és vezet, aki mutatja az utat, akiben bízhatom és aki bízik bennem is és értékeli, amit csinálok? Csak egy erős férfihoz tud igazodni egy nő! Rájöttem arra is, hogy nekem is tudnom kell „átengedni” ezt az erőt. Hagynom kell a férfit, hogy ő lehessen az erő, meg kell engednem neki, bíznom kell benne, hogy képes rá, hogy vezessen minket. Ez az én nagy feladatom, vagyis a mi közös feladatunk. Mert csak együtt megy! Aztán ma történt valami, amit nem értettem, hogy miért kapom. De rájöttem! Hogy nem figyelünk egymásra! Nekem akartak adni, de nem úgy ahogy nekem jó! Hanem ahogy neki jó! Mert adni jó, jót akart, de nem figyelt rám! Csak magára! Mikor szóltam észrevette! Nekem is észre kell vennem, hogy figyelni kell a másikra, hogy neki mi a jó. Sokat segít ha beszélünk róla, de figyelnem kell, puhatolózni apránként, tapogatózni, hogy neki mi a jó. Mert ha nem figyelek, akkor erőszak lesz, akkor majd úgy érzi, hogy le akarom nyomni a torkán és én nem ezt akarom. Én is ezt éreztem. Hiába akartak jót, nem volt jó. Azt szeretném, hogy mindkettőnknek jó legyen. Ne csak nekem és ne is csak neki, hanem mindkettőnknek! Így lesz egyensúly! A tanulság számomra? Figyelni, értékelni, tisztelni, átengedni és bízni.

Még mindig sok a kérdés, sok a bizonytalanság, de minden egyes alkalommal előrébb jutok. Köszönöm neked! Ölellek!

K.CS.

2019. Márciusi Workshop

Az elmúlt szombati eseményen fontos tapasztalásokat tettem. Egyrészt különös volt megélni, hogy az elhárító mechanizmus még a helyszínen is mennyire működik (hezitálás, hogy mégsem kell nekem állítanom, hiszen annyit tapasztaltam a többiekéből). Hogy mennyire nehéz még ennyi tapasztaláson túl is, ítélkezésmentesen benne maradni az állításomban. A düh megjelenése, a düh kivetülése más személyre, majd ennek szertefoszlása egy állításon belül és annak megtapasztalása, hogy jé, hát semmi gond nincs, csak most még itt tartok, eddig jutottam. Újszerű és erős kép volt annak megértése, hogy hogyan tudom gondozni, ápolni a bennem levő kreativitást, életszerű és erősen ható kép volt a bennem levő gyerekkel való párhuzam.

Köszönöm az élményt, a tapasztalatot!

K.R.

2019. Márciusi Workshop

Volt ma minden 🙂 Számomra megnyugvást hozott…. Nem kell mindent megérteni. Minden kapcsolódik. 💗

Zoina

Februári Workshop

A mai napon, a sok-sok érzésen kívül, amit kaptam az a megnyugvás, arról, hogy nem vagyok egyedül, másoknak is hasonló a problémájuk és ez erőt ad arra, hogy bízzak magamban még inkább.

Résztvevő

Februári Workshop

“Minden alkalommal meglepődve csodálkozok rá és építem magamba, hogy az elfogadás, empátia, alázat és lágy, de mégis határozott erő – milyen csodálatos transzformáló erővel bír. Ennyire egyszerű lenne? Igen! És épp ezért ennyire nehéz.

Utazás a fejből a szívbe.

Csodálatos nő vagy, köszönöm. 💗 “

Csilla

Februári Workshop

Felemelő, csodálatos, az élet maga! Köszönöm!

Résztvevő

Februári Workshop

A férfi – női minőséggel foglalkoztunk a workshopon. Tudtam, hogy valami nincs rendben nálam ebben a témában, de azt nem gondoltam volna, hogy ennyire alapjaiban megváltozik a szemléletem és az érzéseim – egy elementáris erővel ható, mégis  szinte nevetségesnek tűnő felismerés hatására. Köszönhetően a nagyon jól felépített napnak, ami finoman, mégis brutálisan megnyitott minket. Lehetőségünk adódott meglátni alapvető összefüggéseket az érzelmi-gondolati világunkban. Szinte biztos vagyok benne, hogy megoldódott egy kb húsz éve dédelgetett problémám, ami így visszanézve, nevetségesen egyszerűnek tűnik. Köszönöm Anitának a lágy, szeretetteljes, támogató, mégis hatékony, céltudatos segítséget. Aki ideér, sokkal gazdagabban távozik. Én idejöttem, mint “karótnyelt” p..csa és távozok mint csajszi 🙂 Köszönöm!

Cs

Minden WS előtt úgy gondolom, hogy engem már semmi meglepetés nem érhet, én már “rutinos” vagyok. Majd, ahogy elkezdünk dolgozni, jön a felismerés, hogy “HOPPÁ! Ez egy eddig számomra teljesen ismeretlen dolog, ami bár itt volt bennem, mégis olyan mélyen és annyira feszített, és nem tudott felszínre kerülni… és végre megvan… Fáj, de mégis felszabadító!” Megkönnyebbülve, új élményekkel távozom ismét. Köszönöm Anita! Csodálatos nap volt! E

Nagyon örülök, hogy megismertelek és részese lehettem a mai napnak. A mai nap ráerősített, hogy mely területeken és mivel van feladatom, az eszköz kiválasztás talán majd egy következő foglalkozás alkalmával…. Segítséget kaptam, hogy jobb legyen a helyzetfelismerő képességem, így lehetőségem lesz a döntéseimet nem az eddigi minták, hitek alapján meghozni. Mindenképp fogom ajánlani másoknak is, hogy jöjjenek el hozzád és vegyék át tőled a megoldókulcsot. Köszönöm. Á

Remek volt ez a mai napi is Anitával. Izgalmas minden alkalommal az a belső utazás, amin részt vehetek. Az önismereten át közeledek egyre önmagamhoz, blokkjaim oldódnak, és egyre jobban értem a világomat.

Szeretem, hogy a workshopokon nem csak egy-egy téma kerül elő, de témák láncolata, vagy több láncszem más-más nyakékből. Sosem lehet tudni, melyiket építjük, de amikor kész a nyaklánc, akkor az brutál érzés. Nahát, ezért minden könnycsepp megéri! Andi

Érdekes, hogy már a workshop előtti napokban is hangolódok az eseményre. Fizikai fájdalmaim voltak, rosszul voltam, fájt a gyomrom. Még a workshop napjának reggelén is görcsben volt a gyomrom, szédültem, éreztem, hogy valami történni fog. Nagyon jó volt a  délelőtti ráhangolódás, éreztem, hogy a felszíntől megyünk le mélyebbre. Az állításom nagyon érdekes volt, mert nem tudom mi  történt, nem tudom összerakni a sztorit, ami a szemem előtt megjelent. Mindenesetre nagyon megérintett, potyogtak is a könnyeim. Nem kattog az agyam a részleteken, hogy ez miért volt, vagy az most mit jelent. Egyszerűen nem tudom mi van, de ez most nagyon jó! Ahogy mindig mondod, nem megérteni kell, hanem megérezni. Hát én most nem értem, de hogy valami történik, az biztos. Azóta egy érzelmi hullámvasúton ülök. A csoport összetartó ereje nagyon megható. Itt senki nem kritizált senkit, mindenki segítette a másikat. A reggel folyamán egyesek ellen érzett ellenszenv is megszűnt és abszolút azt éreztem, hogy itt mindenki saját magáért van itt és tiszta szívből segíti a másikat. Köszönöm neked, hogy megteremted ezt a fórumot a fejlődésre.

Cs

Lélekoldó ws résztvevő

Többedszerre engedtem meg magamnak, hogy részese legyek az általad szervezett és koordinált lélekoldón, mindegyik kivétel nélkül nem mindig fájdalommentes, de csodás élmény volt. Amit kiemelnék, hogy nagyon tetszik, hogy soha nem ugyanúgy csinálod, mindig várakozással telve érkezem, hogy vajh’ ma mi lesz az újdonság.:) Rengeteget tanulok ezeken a napokon, magamról is, másokról is, az energia végtelenül áradó természetén, és annak a csoport által létrehozott fantasztikus erején mindig elámulok.

Szeretem, ahogy egy pillanat alatt nyitottá válik mindenki, aki úgy érkezik, hogy esetleg tart ettől, még az is.

Jó együtt formálni a teret és érezni az energia lüktetését. És jó oldani, jó segíteni, és jó látni, ahogy mások megkönnyebbülünk, mert adott esetben több évnyi/évtizednyi trágyát hurcolunk. Hálás vagyok, hogy ennek a részese lehetek:)

N

Lélekoldó ws résztvevő

Kedves Anita!
A workshop nagyon tetszett. Jó volt, hogy a délelőtt folyamán ráhangolódtunk, délután pedig jöttek a személyes megtapasztalások, megélések. Nekem nagyon sokat adott, nagyon sok olyan felismerésem volt, ami eddig is bennem volt, csak nem figyeltem rá. Megértettem, hogy a körülöttem lévő események tényleg csak „sztorik”, az adott problémám gyökere máshol van és úgy érzem sikerült is választ találnom rá, vagy legalábbis megérteni, hogy honnan fakad. Megkaptam azt az energiát is, ami segít ahhoz, hogy változtatni tudjak. A nap folyamán többször is sírtam, jó érzés volt megtapasztalni, átérezni azokat az érzéseket, amiket a nap folyamán tapasztaltam. A csapat is nagyon jó volt, köszönöm nekik is a nyitottságot és a segítséget. Jövök majd máskor is! 🙂
Puszi,
Cs

Lélekoldó ws résztvevő

Nekem nagyon sokat segített a workshop, abban hogy az energiákat jobban tudjam kezelni , a szédülésem is alább hagyott, magabiztosabban megyek ki az utcára és Intezem a mindennapi teendőimet! Nyilván a workshop-on gyakoroltaknak köszönhetően máshogy ” igazodom” egyszerre vagyok irányító és követő is egyben ! ? Könnyen követhető volt és számomra nagyon hasznos, köszönöm a lehetőséget és a megtapasztalást!
Várom a következő alkalmat ! Ölellek ? J. K.

A hely otthonos, komfortos, délutánra valóban olyan volt már, mint egy napközis tábor ahová napok óta visznek a szüleid,de délután érted jönnek. Szép a környezet.
Nagyon jó volt, hogy szombaton volt, volt még egy nap felocsúdni, emészteni.
Máskor is szívesen részt vennék ilyen programon, mert nem rossz hasonszőrűekkel eltölteni egy napot, beszélgetni, más formában és minőségben törődni azzal, ami foglalkoztat. Új módszerrel, másképpen megközelíteni, tapasztalni dolgokat, szélesíteni a látókört. Tudni, hogy nem vagy egyedül. A szünetekben beszélgetni. Ismerve az egyéni és társas foglalkozást is. Teljesen más a dinamikája, energiája. Tetszett ez is, de személy szerint az egyéni foglalkozás úgy érzem inkább nekem való.
Ajánlanám pár embernek a szűk ismeretségi körömben, de azon belül főként két embernek. Mottóm, hogy: Alanyi jogon mindenkinek járna Veled egy-két foglalkozás.
Annak dacára, hogy egy ideje ismerjük egymást, tapasztalok és érzek dolgokat, mivel földhözragadt vagyok nekem időre volt szükségem amíg átálltam, felvettem a program ritmusát, fonalát. Egy ideig kívülállónak éreztem magam. Egyéniben is ilyen intenzíven reagálunk, csak nem látjuk magunkat vagy csoportos foglalkozáson hatványozódik a reakciónk? Megdöbbentett. Igazából nem fogalmaztam meg célokat, hogy miért megyek el a workshopra, így a kérdés váratlanul ért és idegesített, hogy egy értelmes kérdésem sincs.Gondolkoztam rajta, hogy a papírra írom, hogy nem tudom. De ahogy telt múlt az idő… Fogalmazódtak meg a kérdéseim. Egyre komolyabbak, ahogy felismertem a reakcióimat. De nem azt tettem fel, ami általában téma, viszont összefüggnek. Érthető volt és hasznos a workshop. A foglalkozás végén húzott papíron lévő tanács passzolt a kérdésekhez. Tapasztalást vittem haza szombaton és nyitottságot, nyugodtságot. Az utóbbi időben egész nyíltan tudok beszélni arról a problémáról, ami miatt hozzád fordultam. Az elakadás nagyobb falat, főleg mert szeretek elodázni dolgokat. Még nem tapasztaltam belső változást. Viszont egy év után végre kialudtam magam. Szerintem kisült az agyam a sok ingertől. Illetve érdeklődés és kíváncsiságot tapasztaltam szombat óta. Követhető volt, hasznos és jól felépített a program tematikája. Az is könnyítette a helyzetem, hogy pár ismerős arc már volt, de ennek ellenére zavarban voltam. Először feszélyezett és feszült voltam, mint aki nem készült órára. Utána a ki vagy és miért vagy itt, mérges és ideges voltam, hogy nem tudtam rá válaszolni.Utána jött az, hogy azokat a helyzeteket amiket nem tudok kezelni, igyekszem elviccelni, elbohóckodni és emiatt is mérges vagyok magamra, mert kínos. Illetve mivel nem tudom kezelni és kínos ezért befeszítem magam. Utána jött a megnyugvás érdeklődés, magabiztosság, befelé figyelés, koncentrálás, sodródás állapota. Nagyon jó volt. Aztán jött a családállítás, amire kíváncsi voltam, tartottam attól hogy be leszek vonva, és nem tudom mit kell csinálni, ettől azért kétségbe estem, hogy nem szeretném elrontani más állítását, azzal hogy nem tudom mi és hogyan van. Amikor kiderült, hogy kimaradok. Jobban odakoncentráltam. Sokan álltak körülöttem nagyon intenzív volt nagyon tömény, nagyon nyomasztó. Nagyon éreztem az energiát sok volt. Kényelmetlen volt nagyon. Talán még szívszorító is volt szó szerint. Szerintem a családállítás alatt és máskor is végig futott rajtam a hideg. Megrázó volt látni A-t, ahogy a történetét megéli. Próbálja feldolgozni, illetve ahogy szembesül vele. Együttérzést váltott ki belőlem, sőt még néha sírás közeli állapotba kerültem. De leginkább kimentem volna a helyiségből. A feszültség, ez az energia mennyiség a téma mélysége mind arra késztetett, hogy kimenjek (meneküljek). Illetve fizikailag is úgy éreztem, mint amikor talán egy fogyasztó túl áramot kap. Zsongott a fejem, nyomott voltam, belülről feszített, talán kicsit fájt is a fejem és hányingerem is volt. Reggel tök jó volt hogy N megkérdezte, hogy ez a kóválygás jól sejti, hogy nem véletlen, mert így legalább tudtam, hogy nem vagyok egyedül. Vasárnap egyszer megszédültem most jut eszembe. Amikor családállításon nem tudta hova álljon és olyan bizonytalan volt az felrázott/kizökkentett annyira, hogy aggódtam, hogy valami baja van akkor éberebb lettem. Ja mert igen betompultam és befelé is figyeltem. A végén a tanács amit húztam jó lezárása, tanulsága volt a napnak. Keretbe foglalta a programot. Illetve a koktél cserkó a tejszínhabon és az útravaló, megszívlelni való. 🙂 Én nem tudok röviden válaszolni. Bocsi. K. J.

Köszönöm ezt a csodálatos élményt, gyakorlatilag nehéz szavakat találni az érzésre amit kaptam.

A helyszín számomra tökéletesen megfelelő, nyugodt barátságos és szép környezet.
Természetesen nagyon várom a következő időpontot,és mindenkinek ajánlom aki hasonlóan érdeklődik a dolgok mélyebb értelme után.
Az előadás felépítése szuper volt, bemelegítés, rákészülés és a megélések. Fantasztikus élmények.
A családdal kapcsolatos szerepjáték elsőre nem volt érthető nekem, de pont emiatt volt ennyire hatásos, nem kell tudni mi miért van, de a végén összeállt minden. Még most is a hideg ráz(jó értelemben).
Az élmény, amit hazavittem, a gondolata, ami azóta bennem él “hogyan tudom használni a mindennapjaimban”.
Valami biztos más lett, mert van pár dolog amiben meg vagyok rekedve és azóta sokkal tisztábban látom a megoldást.
Összességében egy olyan élményt kaptam ami az egész életemre kihat, szeretném használni. Tamás

Tulajdonképpen szeretem, hogy minden találkozásunk rendhagyóan zajlik. Van benne így izgalom, plusz várakozás, fordulatok.

Ami engem illet, most azt az utat választom, hogy leírom mi zajlott bennem a workshop előtt, közben…

Nagyon vártam a szombatot! Nem voltam túlontúl koncentrált, inkább izgalom volt bennem, és várakozás, de nem tudtam mire. Mivel azt tanácsoltad, hogy ne gondolkodjak, így próbáltam nem gondolkodni, csak befogadóan megjelenni. Amúgy is az életem egy nagy zagyvaság mostanában, nehezen keverintem ki a szálakat, valahogy csak hagyom, hogy történjenek a dolgok. Mivel minden eddigi találkozásunk nagy hatással volt rám, ebben bíztam most is, hogy valami történni fog, valamit jobban megértek, talán közelebb kerülök saját magamhoz, a képességeimhez, ahhoz a világhoz, amiben Te élsz. Kíváncsi voltam.
A program ideje alatt egy két dolog megérintett, így úgy… Aztán mikor a zene bekapcsolt, és Te dolgozni kezdtél velem, elég hamar megszűnt a külvilág… Olyan volt, hogy először mintha apró kisüléseket éreztem volna a testem egyes részeiben, be is remegtek ettől, majd húzó erők vontak magukkal. Néha “kívülről” próbáltam magam elképzelni, máskor befelé figyeltem, érzelmileg nem érintett meg a dolog akkor. Ami érdekes volt, hogy mikor a zene leállt, még mindig zajlott bennem valami…. ezzel kapcsolatban csak az jutott eszembe később, hogy a mindennapi élettel ez úgy köthető össze, hogy könnyen benne maradok érzelmi helyzetekben azután is, hogy átéltem. Gondolok itt arra, hogy pl megnézek egy megható, vagy szomorú filmet – persze iszonyatosan átélem, és megráz, aztán mikor már rég vége, még mindig kihat rám, lecseng bennem… rossz érzés fog el, akár félek… Máskor ha pl egy-egy barátnőm mesél magáról és empátiával hallgatom-beengedem, akkor utána kivetítem a hallottakat magamra, mintegy újra feldolgozom a saját szűrőmön – tulajdonképpen megzavarja a világomat. Sokszor ezért, ha csak átlag embertől hallok ilyen-olyan történeteket, már nem szoktam beengedni, mert nem akarom, hogy sokáig berezegjen nálam…
Aztán mikor D került a “műtőasztalra”, nagyon érdekes volt… olyan, mintha átélném, amit ő, de ezúttal érzelmileg! Fojtogatott a sírás, potyogtak a könnyeim, eszembe jutott a születés, anya gyermek viszony, amiben én vagyok a gyermek, aztán pedig az én anyaságom, annak a szépsége, csodája, felelőssége…
Nem volt könnyű A állítása sem számomra. Én épp A szerepébe kerültem… Közben lassan lassan rájöttem, mi micsoda. Furcsa volt, hogy bár szinte tudtam, hogy a betegséggel cimborálok a szerepemben, ez tényleg nem zavart. Az anyával kapcsolatban egyértelműen azt éreztem, hogy keserűen bár, de még mindig a szeretetre várok… Nehéz volt “megélni”, hogy ezt le kell zárni, és a születésemet megköszönve tovább kell lépni… Elgondolkodtatott a szerepem, hogy anyuval még mindig van dolgom… Az életben is érzem, de valahogy már azt gondoltam, hogy ez róla szól… a workshop most megmutatta, hogy talán még rólam is… És ezt mutatják a gyermekeim is… hogy valami még mindig nem okés… az anyaságomban mélyen valahogy még mindig berezonál anyukám…mindaz, amit ő adott, ahogy adta…nem tudtam ebből kilépni, és az én gyermekeim is szenvednek-ezúttal tőlem 🙁 Furcsa, mert ezt ott egyáltalán nem éreztem, ez már inkább az utóhatás volt. És nem is azért jutott ez eszembe, mert a kisfiam lett lázas a workshop után, hanem mert….nem is tudom, valahogy összeállt a kép… amit már egy ideje sejtettem, voltak mozaikok, de most éreztem meg, most állt össze. És még egy dolog: hiányzik belőlem az ALÁZAT…és ez nem csak a gyermeknevelésre igaz, hanem szinte mindenben…

Tetszett az áramlás próbálgatása, de szinte csak akkor volt sikeres, mikor már nem figyeltem olyan veszettül az agyammal. Érdekes volt vezetni, nehéz is. Az állításomnál már igazán nem tudtam koncentrálni, amit kicsit sajnálok 🙁

Szombaton fáradtan, rezignáltan tértem haza, csalódott voltam, magam sem tudtam miért. Aztán pár napon belül rájöttem, hogy csupán felszínre jöttek olyan dolgok, amikkel eddig nem akartam, tudtam szembenézni igazából, és rájöttem, hogy csalódottságom sokkal inkább zavarodottság, kibillenés volt…

Hatásait tekintve: én összezuhantam…testi tünetem nem igazán volt, fájt a derekam másnap reggel, de igazán ennyi. Kisfiam lázas lett, elég magas láza volt egy-két napig. Párom érdeklődő volt és kedves :). A szandálom elszakadt, a telefonom pofára esett (ahogy én is :D) talán ezek voltak a legszembetűnőbb történések. Érzékenyebb vagyok, kutatom magam, és ahogy írtam a legmarkánsabban az fogalmazódott meg bennem, hogy hiányzik belőlem az alázat… S. A.

A workshop – mind a társaság összetétele, és főként nyitottsága, mind a profi szervezés okán – nagyon jól követhető volt, inkább úgy fogalmaznék, folyamatosan sodortak az események magukkal. A kezdő bemelegítéstől a gyakorlásokon át a rendszerállításig minden percét élveztem. Érdekes és izgalmas megtapasztalás volt követő és vezető szerepben is kipróbálni magam, megérezni az áramló energia végtelennek tűnő hatalmát magával ragadó, gyöngyörködtető élmény volt. Részemről követőként nem éreztem annyira biztonságban magam, az egy picit nehéz volt, nagyon kellett koncentrálnom, hogy ne vigyen el más irányba a bennem lévő erős kontroll, persze nem mindig sikerült, de Te egy másodperc alatt konstatálva a kilengésemet rögtön vissza tudtál terelni.:)

Nagyon vegyes érzelmeket, tapasztalatokat vittem haza, volt benne izgalom, tapasztalás, fájdalom, öröm, némi büszkeség, és jó érzés, mert úgy hiszem, jelenlétemmel – főleg az állítások kapcsán – tudtam segíteni számomra idegen embereknek, ahogy ők is nekem.

Gyerekkori trauma által kialakult fokozott biztonság- és kontroll igényem ismét tudatossági szintre emelkedett bennem, ami azért hasznos, mert úgy érzem, a hosszú, és sokszor fájdalmas önismereti úton, ahol szépen haladok megtanultam felismerni, hogy – többnyire – mikor mi és milyen formában szól az irányítás kényszeremről és igyekszem ezt nagyon tudatosan a helyén kezelni. Miután egy ideje már dolgozom-dolgozunk ezen, a környezetemben – leginkább a családomon már korábban észrevettem a változást, a bennem generálódott más szemlélet és hozzállás rajtuk – főleg a nagy lányomon is meglátszott. Sok berögzült – számomra már rossz – beidegződést sikerült elengednem, vagy legalább felismernem – ennek kezelésére igyekszem mindig kísérletet tenni-, ez a környezetemben is óriási változást hozott, szerencsére pozitív irányban. Nagylányommal a viszonyom hitem szerint nagyon jó, a kedvesemmel pedig egyre inkább nyitottabb és elfogadóbb vagyok, és ezt tőle is megkapom. Pici lányommal eddig is nagyon közel álltunk egymáshoz, a bölcsiben a gondozónő úgy titulálta ezt, hogy “könnyeket csal a szemembe, igazi anya-lánya kapcsolat a tiétek, és ez sajnos nagyon ritka”. Ezzel tudok azonosulni.

A workshop óta eltelt egy hét alatt jött minden, sírás, megkönnyebbülés, rosszullétek, nyugalom, és ezek folyamatos kombinációja és váltakozása. K. N.

Elöszőr is nagyon szeretném megköszönni a lehetőséget, hogy részt vehettem ezen a workshopon, amelyen jobban megismerhettem magamat és téged is egyaránt. Az a “csoda” amit te csinálsz és képviselsz, leírhatatlan. Ezt megélni egy olyan megfoghatataln dolog, amely életem részévé vált, és mindig erőt fog adni!
Sokkal jobban megismertem magamat, és sok új élményel lettem gazdagabb. Számomra ez a foglalkozás a tapsztalás jegyében telt. A tapasztalás sok esetben többet számít, mint ha szavakkal leírnám, vagy éppen nem is lehet, érezni, átélni kell. És ez itt sikerült. Újabb gátlások levetkőzésében léptem egy újabb szintre. “Idegenekkel” való érintkezés, a magánszférába beengedés, az érzelmek kinyilvánítása, még ha nem tudatosan.
A workshopról nagyon fáradtan, kezdetben szótlanul, majd már beszédesebben távoztam. Nagyon jó volt, hogy a barátnőmmel élhettem ezt át és volt kivel kicsit megosztani az élményt.
Érzések, élmények..
Sok ismeretlen, új és felkavaró dolog történt, amelyhez kellett egy kis idő mire feldolgoztam, bár megfogalmazni még mindig nem tudom. A családállítás volt az egyik legérdekesebb momentum, amely idegen, de mégis belőlem fakadó érzelmeket váltott ki, hol jót , hol éppen rosszat. Volt egy pont egy másik gyakorlatnál, amikor felszínre tört valami, de még mind a mai napig nem tudom mi is volt az, de az a megkönnyebülés, amit utána éreztem…. csodás volt és feltöltő.
A lehetőséget…ami mindianyiunkban meg van, csak ki mire használja, én úgy érzem, hogy irányba került az életem és egyre jobban tudom kezelni az énemet, az igazit, ami eddig homályban volt. Azt hiszem lassan elkezdhetem élni azt az életet ami tényleg az enyém, hosszú még az út és sok a munka, de ez már örömteli:-)
Szombat és vasárnap jöttek a várt hatások, bár érzések kevésbé, de volt egy pont, amikor álltam a zuhany alatt és kavarogtak a gondolatok, majd egyik pillanatról a másikra mintha kinyílt volna a szemem, tágra nyílt szemekkel álltam a zuhany alatt és nem értettem a dolgot…de nem is akartam…csak jó érzés volt ..Nincs kérdés, nem akarok tudni…csak élvezni az életemet, megélni a pillanatokat..számomra most ez ami éltet és anniyra jó és élvezetes. Azt érzem nincsenek korlátok, nem agyalok egy egy programon, étkezésen.. kb semmin, hagyom, hogy történjenek….

Környezetemben.. határozottabb énemet élem, amit mások is észrevesznek, könnyedebb kommunikáció, nem vagyok annyira zavarban. A környezetemtől rengeteg pozitív visszjelzést kapok, hogy mennyit változtam..és most már én is kezdem elhinni, ez rengeteg erőt ad és csinálom és csinálni akarom, pillanatnyi megingás nélkül..most ez szuper nekem..és még milyen jó lehet még. H. L.

Először is szeretném megköszönni, azt a napot, mert leírhatatlan élményt adtál vele. Gratulálok hozzá. Fantasztikus ember vagy! Vagyis bocsánat nem is ember; talán Angyal vagy valami más Égi Jelenség, amit mi emberek még nem ismerünk…Hihetetlen, hogy az a légkör, amit ott megteremtettél/ létrehoztál nekünk, abban mennyi pozitív érzés, szeretet és meghittség volt. Biztosan ennek is köszönhető, hogy mindannyian meg tudtunk nyílni és magunk tudtunk lenni. Nem kellett senkinek megjátszania magát. Jó lenne, ha az életünk során ez mindig így lehetne. Sajnos valami okból sokszor kell álarc mögé bújnunk és ez bizony nagyon fárasztó tud lenni. Szóval nagyon hálás vagyok: KÖSZÖNÖM!
Egy nagyon jól fölépített napban volt részem. Mivel kiskoromtól része az életemnek a sport, párhuzamot éreztem egy sportnap és a workshop között. Ugyanazt a fölépített menetet tapasztalhattam meg, mint egy 1 napos sport eseményen. Megvolt a bemelegítés, ráhangolódás, tanulás, gyakorlás, levezetés.
Nagyon izgalmas volt az egész nap! Nem igazán tudtam elképzelni mit is lehet ennyi időn keresztül csinálni, gondoltam biztos unalmas lesz…Hát ez nagyon téves gondolat volt, egy percet sem unatkoztam. Minden perc adott valami érzést, tapasztalást. Nem tudnám konkretizálni, hogy milyet, de olyan, mintha azalatt az egy nap alatt, egy hosszú utazáson vehettem volna részt, melynek állomásai az eddigi életem olyan pontjai lettek volna, ahol maradt még valami tenni valóm és most lehetőséget kaptam, hogy ezeket pótoljam. Így több évnyi tapasztalatot gyűjthettem. Megfoghatatlan és megmagyarázhatatlan. (Azt fontos megemlíteni, hogy rögtön a nap végén ezt nem éreztem, csak pár nap elteltével kezdett ez megfogalmazódni bennem.)
Eddig több gáttal, vagy nagy fallal éltem együtt az életem, amiből most úgy érzem, hogy 1-2 ledőlt. Sajnos még most is maradt belőle, de már most könnyebben élem meg a mindennapokat. Könnyebben veszem azokat az akadályokat, amiken eddig csak agyaltam, vagy görgettem magam előtt, de képtelen voltam cselekedni, és megoldani azt. K. D.

Élményeim a lélekoldó kezelésről és Anitáról:

Mikor először megláttam, húúúúúh. Ki ez a csaj? Mit képzel magáról? Mit akar ez itt? Hát nem mondom, nem voltam elfogadó, de valami megfogott. Valami miatt hatott rám, mert egyébként ha valaki nem szimpi, akkor egyszerűen nem szimpi és nem foglalkozom vele. De Anita nem! Érzelmet váltott ki!! Mit is? Dühöt, indulatot? Valami ilyesmit. Másodszorra már szimpi az egyik pillanatban, de mégis van valami fura vele kapcsolatban, amit nem értek. De mi ez? Nem tudom! Na mindegy, majd kiderül. Nem értem, de kedvelem. 1. kezelés. Jó, jó, de nem mond semmit. Még nem állok rá készen. Szuper, gondolom magamban. Hát ezzel sem jutok messzire. Így nem leszek jobban, mert valójában nem vagyok jól. Már jó ideje. Kibillentem az egyensúlyból, nincs kedvem semmihez, de nincs is energiám hozzá. És most mi történt? Megvolt a kezelés, jó volt, de nem értem. Most mi lesz? Anita mondja, hogy legalább háromszor kell jönni, hogy valami elinduljon. Jó, hát akkor jövök még. 2. alakalom. Semmi. Mi történt? Anita szerint nagyon bebetonoztam magam, nem nyitok, nagyon el vannak fojtva az érzelmeim. Oké, ezt én is tudom. Nehéz velem. Rendben, de akkor most mi van? Mit tudok én tenni? Szeretnék változtatni, de nem tudom hogyan. Tőle várok segítséget. Mondjon már valamit!!!!!!! Nem, még mindig nem mond túl sokat, még nem engedem meg magamnak. Mondja ő. Oké. Legyen a harmadik! Bizakodó vagyok. Lassan haladunk, de miattam. Hát jó! Elfogadom, nem vagyok könnyű eset, ellenállok. Mondták már ezt mások is. Lehet benne valami. De ettől nem jutok előrébb. Dühös vagyok! Mert nem vagyok jól! Sőt, egyre rosszabbul vagyok. Miért? Nem tudom, egyszerűen ez van! Rémes! Most már én kérem a következő kezelést. Hogy miért? Nem tudom! De a negyediken történik valami. Nem tudom, hogy mi. Valami változik, érzem. Sokkal jobban vagyok. Miért? Fogalmam sincs. De így van Hurrá!!!!! Örülök. Van energiám, jókedvem van. Ez szuper! Kérdezem Anitát, hogy mivel tudok én hozzájárulni, mit tegyek. Azt mondja, hogy csak hagyjam, hogy megtörténjen. Ne akarjam, ne feszüljek rá. Fogadjam el a pillanatot úgy, ahogy van. Ne görcsöljek rá. Éljem meg ami van. Ha jó, ha rossz! Megfogadom, mert most jó. Hosszú ideje nem volt jó. Most újra reménykedem. Sírok. Hogy mégis mi történt velem? Nem tudom megmondani. Nem látom azt, amit Ő lát, nem érzékelem úgy a világot ahogy Ő. De Ő tud valamit. Nagyon is. Lát engem, érez engem, segít nekem. Borzasztóan HÁLÁS vagyok neki! Boldog vagyok! Köszönöm!!!! Sírok megint…. K. CS.

Csoportos intuitív tánc:  furcsa és számomra megmagyarázhatatlan amikor a testem megmozdul, mindenféle külső-belső hatás nélkül. jó érzés, és igazából szavakkal nem nagyon tudom leírni..mit éreztem? azt, hogy mozdul mindenem, és igazából én nem is akartam, majd elkap a lendület és tipegek ide-oda..

Egyéni kezelés: Jó érzés volt, hogy átgyúrtak egy kicsit, és zene mellett ellazulhattam. Néha meleget éreztem a testem különböző részein, meg még néhány különös érzést éreztem, amit nem igazán tudok így szavakkal körbe írni…

Gimnazista lány

Drága Anita!
A,, lélekoldó WS” nagyon-nagyon tetszett!!! 🙂
A helyszín, a társaság, társaságod, és az esemény tartalma szuper volt. Repült az idő, igazán az alkalom befejezése után éreztem csak, hogy mennyire elfáradtam, amit egy másnapi nagy alvással sikerült kipihenni. Időben ennyi szerintem szükséges egy ilyen alkalom teljességéhez. Abszolút követhető, lelkileg tanító hatású volt. Számomra tökéletesen bemutatása került mások által az én jelenlegi helyzetem megdöbbentő részletességgel és pontossággal, így én ezzel az,, igazolással” távoztam.
Szeretnék résztvenni a következő általad vezetett workshopon, és ezúton mégegyszer köszönöm a lehetőséget, hogy csatlakozhattam.
Köszönöm Anita!!!
Puszillak! SZ. E.

(Egyéni kezelés) Egy barátom ajánlotta a technikát, és szerettem volna kipróbálni valamit ami az ösztöneimre hat, és nem a tudatom irányítja a reakcióimat.

Mi volt a célod?

Szerettem volna meghozni egy döntést, amire képtelen voltam korábban.

Segítséget kaptam abban, hogyan figyeljek befelé, és megerősítést kaptam arra, hogy képes vagyok megtalálni a saját utamat, ami olyan életcélt jelent, mely megváltoztatta a prioritásokat az életemben.

Nehéz volt megnyitnom magam bizonyos helyzetekben, és időnként kényelmetlennek éreztem magam, amitől nehezebben tudtam befelé koncentrálni.

Köszönöm 🙂

30-as évei közepén járó hölgy a bankszektorból

Egy nagyon kedves ismerősöm ajánlotta a bioenergetikai kezelést. Nála nagyon sok pozitív változást láttam. Szerettem volna a saját életemben is változást ezért kíváncsi lettem, hogy nálam hogyan működne.

Mi volt a célod?

Célom az volt, hogy kisbabánk szülessen. 5 év sikertelen próbálkozás után azt éreztem, hogy bennem van valami akadály, gát, ami miatt nem jön össze a várva várt kisbaba. Változtatni akartam! A kudarcok miatt nagyon elkeseredtem és a kezelések után egyre könnyebbnek éreztem magam. Tele lettem pozitív energiákkal. 2014. márciusában voltam az első kezelésen. 2014. május 1-jén pozitív lett a terhességi tesztem és kisfiunk 2014. december 23-án végre megérkezett hozzánk.

Volt-e valamilyen elképzelésed, miért nem fogan meg a kisbaba? Vagy csak egyszerűen elfogadtad, amit az orvosok mondtak?

Úgy éreztem, hogy bennem van valamilyen gát, nem tudom biztosan, hogy mi, hogy az érzéseim nem voltak összhangban és valami gátolt.

Milyen benyomásod volt az első pillanatban a kezelésről?

Jó volt, ellazított, nyugtató volt. Ugyanakkor fárasztó is.

Emlékszel még, milyen gondolatok, érzetek futottak át az agyadon illetve a testeden?

A legmeghatározóbb kép, amire emlékszem az első baba elvesztésének képe.

Az első kezelés után, milyen élménnyel távoztál, mi volt a benyomásod?

Nagyon fáradtnak éreztem magam. Nem tudtam, hogy mi történt, de jól esett.

Változott-e ez néhány nap múlva?

Igen, határozottan megváltozott.

Milyen érzés volt a második kezelésre érkezni?

Jó volt, már vártam, hogy mi fog történni és milyen érzéseket fog kiváltani belőlem.

Milyen érzetekkel, érzelmekkel távoztál a harmadik kezelés után?

Jó volt, könnyű volt. A harmadik alkalom után már laza, jó érzés volt.

Az elbocsátó mondataimra emlékszel még?

Igen, azt mondtad, hogy menjek haza és szexeljünk egy jót, ennyire emlékszem 😀

Részt vettetek lombik programban? Hányszor?

Nem, de majdnem elkezdtük. Márciusban jöttem hozzád és április 9-én voltunk konzultáción, de Kende igazándiból 12-én megfogant. Itt javasolták egyébként az átjárhatósági műtétet, amire már szintén nem került sor.

A harmadik kezelés után, pontosan egy hónappal azután, hogy eljöttél hozzám már állapotos is lettél. Milyen érzés volt, mikor megtudtad, hogy megérkezett a várva várt csöppség és ott van? Hol érezted először?

Nagyon jó érzés volt. Éreztem, hogy valami van, hogy változott valami, de nem is mertem rá gondolni, nehogy kudarc érjen. Csak terhességi tesztre mertem hagyatkozni és legalább öt tesztet megcsináltam, mire el mertem hinni.

Milyen volt a terhességed? Hogyan élted meg a várakozás időszakát? (Andi folyamatosan járt hozzám kezelésekre kb. havonta – megj. Anita)

Nagyon jó volt, könnyű volt és abszolút pozitív élmény volt.

Nem beszéltünk a férjedről Attiról. Kérlek meséld el, ő hogyan viszonyult a kezelés tényéhez. Bár többször próbálkoztam, hogy őt is bevonjuk, mégis sikertelenül. Érdekelne, hogy mi tartotta őt távol? Most hogyan érez ezzel kapcsolatban?

Először nagyon szkeptikus volt, de mivel ez nekem nagyon fontos volt, ezért úgy volt vele, hogy adjunk esélyt ennek a kezelésnek. Most ő mondta, hogy jöjjek el hozzád és hozzam Kendét is.

Mennyire osztottad meg a környezeteddel, hogy kértél alternatív segítséget?

Megoszlott, mert van, aki támogatott és van, aki a véletleneknek tudja be, hogy összejött a baba. Amíg az ember nem kerül olyan helyzetbe, addig nem is foglalkozik ezekkel a dolgokkal, de mikor már van tapasztalatod, bármi miatt is, megváltozik az emberek hozzáállása.

Mennyire volt vállalható, hogy egy ilyen típusú, energetikai kezelés adta meg a végső lökést?

Én úgy érzem, hogy ez összegezte az eddigi kipróbált módszereket és rendszerbe rakta őket.

M. Andi

Amikor a bioenergetikai kezelést választottad, miért pont erre esett a választásod?

Olyan barátom ajánlotta, akiről pontosan tudom, hogy ennek hatására gyógyult meg, ez a kezelés segítette felállni egy nagyon – nagyon mély pontról  évekkel ezelőtt, és a mai napig boldog, kiegyensúlyozott életet él.

Mi volt a célod?

Úgy éreztem, hogy kicsúszott a lábam alól a talaj. Nehéz ezt megfogalmazni, és nehéz róla beszélni, hiszen sokszor nem is tudjuk, mi a baj, de érezzük, hogy valami nem jó, nem működik, aztán szépen lassan jönnek a fizikai tünetek: a nem alvás, az állandó fáradékonyság, ebből kifolyólag pedig az ingerlékenység. És mindig azokkal, akiket szeretünk. Nem voltam kibékülve önmagammal, talán emiatt bántottam magam körül mindenkit. Pontosan tudtam az eszemmel, hogy amit teszek, az nem jó, sőt káros, és ártalmas az emberi kapcsolataimat tekintve, de nem tudtam rajta változtatni egyedül. Nehezen szántam rá magam, mert féltem kicsit az elmondottak alapján, hogy nekem ez nem fog menni. És ment. Már az első alkalommal.

F. Á.

Korábban már vettem részt Családállításon, és az elv hasonló, bár „más” energetikai rendszerrel működik. Mindenképpen szerettem volna kipróbálni, ráadásul a csoportos terápiákat nagyon hatékonynak tartom.

Mi volt a célod?

A párkapcsolati kérdéseimet szerettem volna feloldani, és végül nemcsak arra kaptam választ…

Úgy érzem, a foglalkozás elindított egy belső folyamatot, aminek még nagyon az elején vagyok. Szembe kellett nézzek olyan dolgokkal, amelyeket elrejtettem, elfojtottam magamban. Ez a felismerés/megismerés szomorúsággal tölt el (még egy kicsit most is), de a felismerés miatt tehetek ellene,míg ha nem látom meg ezt a dolgot magamban, akkor nem tudnék előrébb lépni. Most már csak azt kellene tudni, hogy mit tegyek… 🙂

Mivel nem kézzelfogható eredményt ad a foglalkozás, az én kis materiális elmém számára nehezebb volt feldolgozni, úgyhogy inkább az elfogadásra törekedtem, és arra, hogy nem erőltetve a megértést, magától dolgozzon bennem, amit tapasztaltam.

30-as évei közepén járó jógaoktató

(Egyéni kezelés) Mivel még azelőtt nem igen volt részem ilyen kezelésben illetve ilyen élményben, én kíváncsi voltam, hogy ez a megfoghatatlan dolog mit is tud kiváltani belőlem, meg hogy milyen érzés lehet.

Mi volt a célod?

A célom talán az volt, hogy önmagammal kapcsolatban kapjak újabb információkat, amiket eddig nem tudtam, hogy bennem vannak. Meg, hogy az akkori problémáimra segítséget kapjak.

20-as évei elején járó Virág

A kezeléseid során azon az akkori problémámon dolgoztunk, hogy nem éreztem magam egységben a testemmel, és nem éreztem a vele való kapcsolatot. A veled való pár alkalmas kezelés is hozzájárult ahhoz, hogy ez ma már ne így legyen. 🙂 Most már tudatosabban veszem a testem jelzéseit, könnyebben észreveszem és dekódolom az üzeneteit, és ez az egész életemre építő hatással van.

Hálás vagyok Neked, amiért figyelmeddel és jelenléteddel lendítettél rajtam akkor. 🙂

Sok sikert kívánok Neked mindenhez! 🙂 Puszi! 🙂 Sz. Emese

(Egyéni kezelés)  Szkeptikusan mentem el, és álltam az egész helyzethez, mondván én úgysem tudom kikapcsolni az agyamat, és ha én nem tudom, hogy mi is a bajom igazán, egy idegen honnan tudná. Szavakkal elég nehéz kifejezni, milyen pozitívan csalódtam… A kezelés alatt olyan dolgok törtek felszínre elementáris erővel a lelkemből, amikről vagy nem is tudtam, hogy bennem vannak, vagy már régen elfelejtettem őket. Aztán kezdett megromlani a kapcsolatom imádott lányommal. Később a kezelés hatására megvilágosodtam, hogy az anyámmal való igen komoly eltemetett konfliktusokat éljük újra, mert ugye a gyerekem az én energetikai meghosszabbításom. Amióta sikerült nagyjából rendeznem az anyámmal a kapcsolatomat, a lányommal is minden jól alakul. Ha nem törtek volna elő ezek a rég elfelejtett, vagy szándékosan elrejtett problémák, attól tartok nagyon rossz irányba ment volna a kapcsolatom a kislányommal. Persze meg lehet spórolni egy ilyen, és minden egyéb fájdalmat rövid távon, de hitem szerint nem érdemes. Ha mi nem éljük meg és át a saját fájdalmainkat, a velünk történt rossz dolgokat, csak a gyerekeinknek „ajándékozzuk” tovább őket, s mi sem leszünk sem jobbak, sem boldogabbak, sem elégedettebbek, csak szenvedünk – akár éveken át -, mert nem tudjuk, mi a baj; akár bevonzunk „klassz kis” betegségeket.

Az első kezelés után úgy éreztem magam, mint akiből kiszállt minden addigi gyötrő fájdalom, mintha a végére értem volna egy nagyon hosszú utazásnak, ugyanakkor borzasztóan gyenge voltam, és nagyon fájt. Fájtak a lelkem mélyéig hatoló felszakított sebek. Aztán aludtam fél napot, és annyi energiával felfegyverkezve vetettem bele magam az életbe, hogy kis idő elteltével a kedvesemmel eldöntöttük, babát szeretnénk, egy teljes hónap múlva teherbe is estem. A párom nagyon sokat segített, nélküle alighanem visszaestem volna a szakadékba, ahonnan kezdtem kimászni.

A következő alkalmak után olyan volt, mintha nem is a földön járnék, inkább lebegtem, és azt vettem észre, hogy önkéntelenül is mosolygok. Könnyed voltam és kimondottan pozitív, tele energiával.

Sok minden megváltozott, de nem jött helyre minden. Ez nem egy elvarázsolt kastély, ahol a királykisasszony, vagy épp királyfi felmegy a legszebb szobába, befekszik a selyemágyikóba, és a jó tündér suhint a varázspálcájával és minden gond és baj elszáll. Keményen kellett dolgoznom. Koncentrálnom kellett, és szembenézni, megélni a fájdalmakat. Nem volt könnyű. De megérte. Nagyon várom, hogy újra mehessek!

Nati

(Csoportos) A foglalkozások, amiken részt vettem a te vezetéseddel, mindig egy pluszt adtak és egy iránymutatást. Ami nagyon fontos volt számomra az irántad való bizalom. Egyetlen pillanatig sem volt kétségem a tudásodban ill. abban, hogy tiszta szívvel vagy irányomban és a többiek irányába.  Hiába mentem kétségekkel, ez nem a bizalmatlanságon alapult, hanem a saját hitetlenségem, de minden egyes programon fantasztikus élményben volt részem. A foglalkozásokon sikerült megnyílnom, pedig igazán sok gátlással rendelkezem. Ezeknek a foglalkozásoknak, és az ott szerzett tudásnak és tapasztalásoknak a segítségével úgy érzem sokkal nyitottabb és elfogadóbb lettem. Pozitívabb  lett a szemléletmódom és az ott kapott tanácsok sokszor eszembe jutnak 🙂 Szívesen ajánlom ezeket a kezeléseket bárkinek,  tiszta szívvel és kétségek nélkül.

 A hűtőmön minden közös együttlét iránymutatása a mai napig itt van  🙂 Érett korú, pinkkel író jógaoktató 🙂

Én csak egy családállításon vettem ugyan részt, de szerintem nagyon jól sikerült. Önmagában a hangulat, és a szeretet ami belőled árad is ad az embernek egy pluszt, arról nem is beszélve, hogy a foglalkozással mennyi mindent megtudtam a saját lelkemről.

Ha csak magamból indulok ki, akkor azt kell mondanom, hogy minden ilyen dologgal kapcsolatban először csak és kizárólag kétségeim támadnak és azonnal elkezdek azon variálni, hogy miért nem megyek el. Ez az általad tartott családállítás az egyike volt a saját magam által felállított korlátok ledöntésére nyíló lehetőségek közül. Eleinte bizalmatlan voltam veletek kapcsolatban is és a hitelességgel kapcsolatban is. Számomra elképzelhetetlen volt, hogy egy ilyen megtörténjen velem is 🙂

Most, hogy láttam, hogy milyen energia van egy ilyen összejövetelben, bármikor visszamennék és megismételném. Nagyon jó, hogy ilyen kedvesen és bírálatok nélkül állsz az emberekhez. Szerintem enélkül nem is működne. Egy olyan effektív idegen embernek mint én, nagyon fontos, hogy egy ilyen alkalom során egy olyan ember vezesse a foglalkozást aki teljesen nyitott és nem ítél el akár mit fed fel a családállítás.

Köszönöm az élményt. Csodálatos volt. Ez az egy alkalom is akkora változást indított el az életemben, hogy azt nehéz is lenne tökéletesen megfogalmazni!

Amit kaptam: önbizalom, öröm, egy extra adag nőiesség érzés ( bár ez talán valakinek kicsit furcsa lehet), szeretet és rengeteg belső gát végleges eltörlése.

Köszönöm. Reni

(Egyéni kezelés) Szóval amikor először mentem, várakozásokkal tele érkeztem. De mégis úgy voltam vele – tapasztalat nélkül – hogy kapok egy jó masszázst és ennyi, majd elmúlik a hátfájásom, nem fog többet fájni a térdem, stb. Elkezdve a kezelést nagyon meg voltam illetődve. Nem tudtam teljesen elengedni magam. A kezelések során egyre jobban sikerült az ellazulás. Beszélgetés. Érzések. Tapasztalatok. Régi emlékek törtek a felszínre majd lankadni kezdtek. Elfojtott képek és tapasztalatok kerültek elő – majd értettem meg őket. Hamar rájöttem, hogy ez nem egy egyszerű masszázs. Sokkal több. Nem egy pszichológusnak tett fecsegés, nem is egy ellazító thai masszázs. Sokkal inkább egy tükör. Egy olyan tükör, amelyet elém tartva segít megismerni önmagam. Az általam gerjesztett belső feszültséget, elfojtott félelmeket és rémképeket. Sokkal inkább egy olyan önismereti tréning utazás formájában, amely segít feldolgozni és szembesülni mindazzal, amit az ember elfojt önmagában. Egy olyan utazás, amely elindít egy kiegyensúlyozottabb és boldogabb élethez. És ezt az utazást soha nem fogom tudni meghálálni vezetőmnek, Anitának, aki a segítségemre volt és utat mutatott. Egy olyan utat amelyre ugyan magamnak kell rálépnem, de az irányjelzést megadta. Ha érzett az ember már emelkedést, szárnyalást, mintha egy erő húzná a magasba vagy éppen a célja felé. A sokadik közös utazás pont olyan volt. Emelkedés vagy éppen közeledés egy másik tudatállapotban egy másik síkon egy másik dimenzióba. Egyszerűen leírhatatlan, amíg az ember nem tapasztalja meg. Talán a lelkünk mélyén tisztában vagyunk vele, hogy léteznek más tudatállapotok is. Hogy létezik egy felettes erő, vagy létezik egy másik dimenzió vagy egy olyan erőtér, amit lehet, hogy nem látunk,  lehet, hogy a hétköznapokban nem fedezünk fel és nem érzékelünk – mégis ott van. Ez az utazás ilyen. Egy olyan állapot, amely felemel, amely átdimenzionál, amely rávilágít, amely kendőzetlenül a felszínre hozza az érzéseket, gondolatokat és mindent, amit magunkban tartunk és elfedünk! Mindenkinek ki kell próbálni!!

András, cégtulajdonos

(Egyéni kezelés)  A nálad eltöltött 3 alkalom életem legmeghatározóbb élményei közé tartozik. Korábban – már talán említettem – kineziológusnál jártam több alkalommal is. Nem volt konkrét problémám, de éreztem, hogy lehetne sokkal jobb is a közérzetem. Ő indított el egy úton, amiről azóta sem tértem le és mindig akadnak segítőim, akiktől újra és újra tanulhatok valamit.

Te vagy ennek az útnak a legfelkavaróbb állomása. Az első kezelés alkalmával nagyon sokat sírtam, nagyon megrázott amit átéltem, de hogy mi az ami történt velem, sem akkor, sem most nem tudom szavakkal elmondani Neked. A második alkalom már “kellemesebb” volt, a harmadik viszont mindent elsöprő, amikor megéreztem az energia hatalmát, ahogyan hullámzik a testemen, felemel a föld fölé magasan – és amikor kinyitom a szemem, látom, hogy a földön fekszem … fantasztikus élmény volt !

Azóta nagyon sokat változott az életem, – mint ahogyan ezt akkor meg is jósoltad –  sokkal tudatosabb, nyugodtabb, elfogadóbb lettem, más nézőpontból látom az eseményeket, felül tudok kerülni a problémákon.

Nagyon köszönöm, hogy mindezt átélhettem. Hálás vagyok érte, mindíg emlékezni fogok rá.

Gyöngyi

Nagyon szomorú és megpróbáltatásokkal teli gyermekkorom volt ( intézet, elvált szülők) Kifejlesztettem a dacot, az önzést és a túlzott kritikát, önvédelmet. Senkiben sem bíztam. Még abban se, aki mindig mellettem volt, óvott és szeretett. Volt boldog 12 év házasságom, ami egyik pillanatról a másikra véget ért. 6-évig vegetáltam és minden “jó” eddigi létrehozott tulajdonságomat tökélyre fejlesztettem…depresszió lett a vége!! Sok segítséget kaptam, de nem fogadtam el senkitől. Nagyon sok hülyeség fordult meg a fejemben elkeseredettségemben…És utána jött a csoda: ANITA 🙂 már az első alkalommal éreztem azt, hogy ő az, aki tud nekem segíteni. Rávezetett arra, hogy a változást nekem kell akarni és én nagyon akartam. Az első kudarc után addig harcoltam, amíg elértem, amit nagyon szerettem volna. Máskor már rég feladtam. Azóta teljesen megváltozott a VILÁG! Éjszakai nem alvások, a folytonos aggodalmak elmúltak. Bátrabb lettem nem stresszelek mindenen ( csak egy kicsit 🙂 Most már odafigyelek a megérzéseimre. Örülök, hogy rátaláltam Anitára és ajánlom mindenkinek, még annak is aki nem annyira bonyolult mint én 🙂 Másoknak is bejön az új énem… Millió Puszi ?

B.Z.

Pin It on Pinterest