Kókusz és májkrém

(valójában fókusz és szándék)

Sokunkban néhány hónap vagy akár év telik el, mire leesik a tantusz és megérkezik az a bizonyos, felvont szemöldökös, szemkikerekedős tekintet és AHHHAAAA – érzés, majd a megértés, hogy miért is nem az van, amire számítottam. Miért vagy hogyan történhetett másként?

A pontos jelzőt kapja a fókusz, a szándéké pedig a tiszta. A pontos fókusz azért, mert egyáltalán nem mindegy, hova lövöldözöl. Össze-vissza vagy tudod, hogy valójában mi is az a határozott cél vagy valódi szükséglet…. Magyarul: mikor kilövöd, projektálod – itt pedig már energia is mozgósítva vagyon – a térbe azt, amit szeretnél, az nem úgy néz ki, mint az ökörhugyozás… Gondold el: mikor a virágot öntözöd, azt sem két méterről öntöd nyakon a pohár vagy kanna vízzel, hanem elsétálsz a csapig, megtöltöd, odaballagsz, meglocsolod. Van neki koreográfiája, mindez lépések sorozata, nem egy pillantás műve.

Először is tisztázzuk, mitől lesz a szándék – tiszta szándék. Mi különbözteti meg a vágyaimtól, az álmaimtól?

Itt az idő, hogy beszéljünk a célról is, ami felé visz a szándék – vagyis, hogy a fent említett növény életben maradjon és ne száradjon ki – akár nőjön, virágozzon. A szándék pedig az, hogy megöntözzem. Erre a célra valóban szükségem van és belül tudom, hogy az nem egy ábrándos kép, hanem az enyém, csakis az enyém és igaz. (A virágnak víz kell, mert különben kipusztul.)  Ez az a pont, amit nagyon nehéz megtalálni magamban. Mindeközben álmodozhatok arról, hogy ez a virág indáival csodákat tesz a világban: pl elindul vándorútra vagy esetleg szuper erővel rendelkezik rajta minden kis kacs és levél, vagy világszépe lesz, ha csillámos kaspóba teszem, esetleg kis csoda sticket dugok a földbe, hogy megfelelő tápanyaghoz jusson – de vízhez még mindig nem….

Most képzeld el, hogy egyszerre vagy a virág és az öntöző ember is. Tudom, ez már skizo szint, de semmi para, mert kezeljük a helyzetet. A pontos fókusz pedig egy bizonyos virág, vagyis TE.

Szedd össze magad, én is igyekszem kimagyarázni a végére, hogy miért is nem kényszerzubbonyszerű ez a meglátás. Gondold el, hogy ha nem segíted magad egy határozott cél felé a tiszta szándékoddal, akkor akár ellentétes irányokba is terelheted magad és így sok lesz az elvesztegetett energia és idő. Ekkor nem azt a virágot öntözöd, amelyik TE vagy, hanem valami ( vagy valaki) mást. Az is lehetséges, hogy fel se keltél, hogy elindulj a csap felé vízért vagy megmozdultál ugyan, de lépésről lépésre ugráltál és így a víz fele kiloccsant.

Ekkor nem élsz, nem fejlődsz, csak vegetálsz. Ha pedig csinálod az „öntözést”, akkor van az a bizonyos FLOW érzés. Ekkor mindent önszántadból teszel, abból a szándékból, ami az önvalódból fakad. A cselekedetek nem érintik a korlátozó hitrendszereidet és így nem ütközik ellenállásba a szándék sem. Ha valami nem kerek, akkor az döcögős, ellenállós, erőltetett. És az nem frankó. Ha egységben van a fókusz és a valódi, tiszta szándék, akkor olyan hozzáférést kapsz a rendszerhez és az energiákhoz, melyek mellett nincs szükséged extra erőfeszítésre. Ez az az állapot, amikor simán, könnyen mennek a dolgok és virágba borul a növényke.

Bízom benne, hogy volt már ilyenben részed. Én mindig igyekszem megtalálni ezeket a pillanatokat és emlékezni az érzésre. Mert bizony van úgy, hogy megszakad a kapcsolat ezzel a ponttal, önmagunkkal, kibillenünk vagy elveszítjük az egyensúlyunkat.  Mindannyiunkkal megtörtént már, volt, akivel nem is egyszer. Ekkor elszárad a virág levele. Az öntözés mindig segít. Leszedegeted a száraz leveleket és kész.

A lényeg: TE vagy a virág és TE vagy az öntöző is. Lépések ….. Egyik után a másik láb, csaptól víz a cserépig, ráönt. Megismételni, ahányszor szükséges. Cél: a virág virágozzék.

Nincs ebben semmi bonyolult. Lépések. Mindennapi, kis lépések nagy-nagy szeretettel.

Anita

Ha van még kedved és időd olvasni: tovább a többi cikkhez!

Részt vennél egy programon? Katt ide!

Kíváncsi vagy mit írtak rólam, akik már jártak nálam? Lapozz bele a vendégkönyvbe!

Érdekelnek a szolgáltatások? Nézz körül!