Beszoktatás
Mi lesz vele nélkülem? Csak ez jár a fejedben? Vagy talán az is, hogy mi lesz veled nélküle? Hogyan történhet meg könnyedén az elválás, amikor benned is annyi érzelem kavarog? Lehet, hogy sírsz is, persze igyekszel tartani magad előtte, hogy ne lássa. Mert szeretnéd, hogy neki ne legyen nehéz, hiszen mindennél jobban szereted.
Valódi megoldásra vágysz, hogy az elválás könnyebb legyen?
Első dolog, amit tudnod kell, hogy hiába nem sírsz előtte. Ami benned van, az benne is van. Ha nem sírsz, majd sír ő helyetted. Szóval valójában magadban kell ezt helyretenned. Gondolj csak bele: a születése pillanatáig teljesen egyek voltatok. Aztán megszületett, ez az első pillanat, hogy megkezdődik az elválás, mely egy természetes folyamat, ami szerencsés esetben fokozatosan történik. Folytatódik azzal, hogy a kisbabádat más karjába is odaadod. Aztán az elválás következő állomása, hogy gyermeked megtanul mászni, eltávolodik tőled, miközben mindig-mindig visszanéz. Később talán találsz valakit, akiben megbízol, s néhány órára nála hagyod (anyukád, párod, barátnőd, szomszédod). Tulajdonképpen ezek a kis elválások mind-mind tréningek, hangolódások az óvodai, bölcsödei beszoktatásra.
Ha eddig valamiért nem tudtátok ezt gyakorolni, most különösen nehéz lehet. Nehéz lehet, hogy valóban bízz abban, hogy ott vigyáznak rá, gondoskodnak róla, talál barátokat, jól érzi majd magát. Pedig gyermekednek arra van szüksége, hogy te valóban bízz, és ő is bízni tudjon. Ha te bízol, ő is fog. Ha te rettegsz, ő is retteg. Mindegy, hogy mit mutatsz, ő valójában azt érzékeli, ami belül van.
Mit mondjak neked, hogy kicsit könnyebb legyen? Óvónő vagyok. Vegyes csoportban dolgozom, ahol nagyok mellé jönnek a picik. Nagyon figyelünk rájuk, igyekszünk őket megismerni, ölelgetjük, vigasztaljuk őket, sok ölbeli játékot játszunk, bizalmat építünk. Védjük őket, ha kell, és segítünk nekik mindenben, különösen, ha nehézséget okoz nekik valamiért az elválás. Amikor azt kérjük, gyorsan búcsúzz el, nem azért tesszük, mert kegyetlenek vagyunk, hanem mert tudjuk, hogy az elválás nehézsége elsősorban bennetek, szülőkben nehézség (ez abból látszik, hogy az esetek 97%-ában, ahogy elmentek a gyermeketek már önfeledten játszik). Tudom, hogy jó vele, tudom, hogy nehéz az elválás (főleg, ha eddig szinte mindig veled volt), de hidd el – azzal szereted őt a legjobban, ha hagyod menni. Mert mennie kell. Be kell teljesítenie a maga útját. Ha magadhoz kötöd, azzal gúzsba kötöd. Engedd el, szeresd, és bízz benne, hogy megtalálja a helyét! Bízz bennünk, óvónőkben. Vigyázunk rá, és gondoskodunk róla. Gyermeked most viszi ki a világba mindazt, amit tanítottál neki, légy büszke rá, kívánj neki csodás napot, és hagyd, hogy valóban megélje.
Könnyű elengedést és izgalmas napokat kívánok!
Sörös Andrea
Ha van még kedved és időd olvasni: tovább a többi cikkhez!
Részt vennél egy programon? Katt ide!
Kíváncsi vagy mit írtak rólam, akik már jártak nálam? Lapozz bele a vendégkönyvbe!
Érdekelnek a szolgáltatások? Nézz körül!