Miért vagyunk mi nők és miért vannak a férfiak?
– Elindítottál bennem egy gondolatmenetet tegnap, és mivel nem vagyok benne biztos, hogy jól értem, leírom, amit szerintem hallottam, és majd kijavítasz, ha kell. Lehet azt is, hogy majd később pontosítasz, javítasz, úgyis együtt futunk. Szóval a szerepek, minőségek, nő-férfi. Ugye azt mondtad, hogy szellemi lényként nincs nemünk?
– Igen. Egyszer volt egy nagyon erős vízióm, párhuzamos érzékelésem. Ez azok közül való, amit soha nem felejt el az ember, olyan mélyen megérintett. Leginkább az a felismerés, annak megélése, hogy mennyire különböző módon működünk különböző terekben. Nincs polaritás. Nemtelen vagy. Nincsen rá szükséged.
-Én lejöttem Nőként, hogy megtapasztaljam a Női létet ebben a polarizált világban, de bennem van a férfi is. Mondjuk meg kell tanulnom befogadni a teremtés helyett, mellett. Mert mondjuk a megmondom a tutit helyett azt is meg kellene tapasztalnom, hogy hogyan ölelem át a másikat, hogy nyújthatok a figyelmemmel és szeretetemmel vigaszt, s hogyan segíthetem a másikat ezáltal. A Női minőséggel lenne ebben az életben „dolgom”, annak megtapasztalásával. Lehet hogy sok életen keresztül voltam férfi, erős voltam, és teremtő, de nem tudtam befogadó, lágy, szerető lenni, noha a lelkem vágyott annak a megtapasztalására is, hogy megértse, hogy e kettő harmóniájából születik meg Bennünk a Szeretet, maga Isten? És lehet, hogy most bár ez a feladatom, hogy megéljem a Női minőségeket a maga valójukban, de ugyanúgy tévútra vezet, ha közben nem engedem a férfias részeimet megnyilvánulni?
– Igen, valóban nem szerencsés, ha nem szereted a férfi oldaladat, nem engeded megnyilvánulni a másik minőségedet. Ez mindkét nemre ugyanúgy vonatkozik. Bármelyik csapathoz is álltál be, mindig lesz egy „másik”. Nem véletlenül használtam a szeretet szót. Sokszor nincsenek helyükön ezek az érzések, mert azonosítjuk, felcímkézzük és a megélt, tanult mintákhoz rendeljük őket, melyeket nehezen engedünk el. A férfi erős és teremtő. Mondják sokan. Pedig a nő is erős és teremtő. De mégis mi mással azonosítjuk az erőt. Sokszor nem teszünk különbséget az erőszak és agresszió között sem. Pedig nem ugyanaz. És megint igen, mert igazad van. A kettő, a férfi és nő harmóniájából „születik meg” a szeretet, maga Isten. De több ez annál. A kettő táncából, az együttmozgásából több dimenzión keresztül. Én valahol itt keresném Istent.
-Amikor arról beszéltél, hogy egy terápia során milyen energiákkal dolgozol, akkor úgy értettem, hogy vannak pillanatok, amikor a Női befogadó, szerető, anyai minőségre van szükség, máskor lökni kell, irányt adni, „keményebbnek” kell lenni, vagyis a Férfi Erőt kell használni. E két Erő harmonikus táncából születik meg a Tökéletes? Ahogy a családban van apa és anya? Ahogy a zene a ritmus és a dallam keverékében teljesedik ki? Szóval talán épp olyan fals út, ha csupán arra törekednék, hogy a Női oldalam nyilvánuljon meg, és a Férfi részemet háttérbe teszem? A Női mivoltom csupán egy jelzés, hogy ebben kellene előbbre jutnom a belső harmóniámért? És lehet, hogy ezzel gyógyítom a Bennem élő sérült férfit.
-A kérdések feltevése mutatja, mit fogadtál el, fogadtál be. A “hogyan” a legfontosabb kérdés mindig. Szerintem nincs egy igaz és teljes válasz.Talán én úgy fogalmaznék, hogy most eljutottál generációkon át egy olyan helyzetbe, ahol a nőiségedre van nagyobb szükséged. Nem hiszem, hogy büntiből vagyunk itt. Nem értek egyet azzal sem, hogy valami nem stimmel velem vagy veled. Szerintem pontosan ott vagyunk, ahol lennünk kell és pontosan az történik meg velünk, aminek meg kell történnie. Mivel szent meggyőződésem, hogy ez bennünket szolgál, ezért erre is csak igen a válaszom. A tér és történés bennünk élő struktúra kivetülése, nem külső események áldozatai vagyunk. Ezt megérezni lehet, megtanulni pedig csak úgy, ha az érkező információ, tanítás, tapasztalat képes beépülni, mert hagyom, engedem, elfogadom és befogadom-, ergo integrálódik és szintetizálódik – ez maga a fejlődés vagy gyógyulás. Ha bármelyik részünknek – legyen az a férfi minőség akár – erre van szüksége, akkor ez fog megtörténni.
-Ne zavarj még jobban össze!!!
-Te magadat 😀
-Azért kérdezem, mert most ugye épp a Nőmet kezdtem kutatni, és kiteljesíteni, de érzem, hogy közben elvárásokat teszek magamra… És azt érzem, hogy ez se lesz így jó, mert ez is csak egy véglet. Ezért is akadt be tegnap, amit mondtál.., érted?De ha meg nem keresem, nem találom, nem fedezem fel a Női magomat, akkor megint nem érzem magamat jól. Mert vágyom rá, hogy olyan anya tudjak lenni, aki nem bántja a gyermekét, hanem segíti… és olyan feleség, aki jól tud támogatni, és tudom azt is, hogy ez mind bennem dől el. Ezekben is valahol érezhető az elvárás, de ez vágyam is, mert nem érzem magam jól, mikor nem így működöm.
Ha van még kedved és időd olvasni: tovább a többi cikkhez és recepthez!
Ha hallgatnál bennünket: Lélekoldó beszélgetések – Lélekfecnik podcast
Részt vennél egy programon? Katt ide!
Kíváncsi vagy mit írtak rólam, akik már jártak nálam? Lapozz bele a vendégkönyvbe!