Emberi test-ruhában játszunk.

 

Széttöredezettség van, s épp ezért hatalmas a belső motiváció az Egységre törekvésre. Valaha Egy voltunk, így hisszük. Én valahogy úgy látom ezt, hogy a Lélek (én a Teljes Én nevet szeretem használni, mert akkor nem keveredik) Egységben van, feszültségek, szétszakítottság nélkül Létezik. De egy Része leugrik, beugrik ide, erre a Föld nevű bolygóra, ahol dualitás van.

De miért?

Miért jön ide, ha Neki annyira jó ott, az Egységben? Talán próbára tétetik? Talán meg kell tapasztalnia, milyen külön, hogy értékelje az Egység csodáját? Talán csak játszani vágyik? Kikerülni a Létből, ahol valójában a nagy Egyensúlyban nincs Semmi? Nem tudjuk. Mindenesetre Ide jön, s ha már itt van a Földön, ehhez a világhoz kell alkalmazkodnia.

 

terápia, gyógyulás, lélek, önismeret, Valami csodás Egységből jövünk, ahol minden Tökéletes Rendben van/volt. S itt, e Föld nevű bolygón belépünk a dualitás, kettősség, a végletek világába, s úgy tűnhet, minden elromlott itt, s hogy e széttöredezettség az oka a boldogtalanságunknak. Annyira vágyunk arra, hogy már Ott legyünk a Célnál, már minden egységben legyen bennünk, s végre a lehető legtökéletesebb formában létrehozzuk az Instant, változatlan boldogságot. Vágyjuk, hogy így oldódjunk fel újra az Egységben, mert azt hisszük, a Cél a lényeg. Semmi mást nem akarunk, csak már Ott lenni.

 

De ha egyből a Célhoz ugranánk, hol az Út, amit bejárunk, mely a legteljesebb élmények egyike?

 

Vajon létrehozható-e a Valódi Harmónia az Úton szerzett tapasztalatok nélkül?
Olyan ez, mintha a gyermeknek, aki elkezd bélyeget gyűjteni, egyszer csak azt mondanánk: Te, itt a szekrény tele van bélyeggel, csak nyisd ki, és a Tiéd lehet az egész gyűjtemény. Ha kinyitja, mert nagyon vágyott rá, abban a pillanatban elveszik a motiváció, és nem akar többé bélyeget gyűjteni. Pedig olyan jó tudni és érezni, hogy ha szorgalmas és türelmes, előbb utóbb hatalmas gyűjteménye lesz. Így a gyűjteményét imádni fogja, Érték lesz neki, nem úgy, mint az, melyet kirángatna a szekrényből. Sose értené igazából, mit jelent bélyeget gyűjteni, és Semmit nem jelentene számára a bélyeggyűjtemény…

önismeret, lélek, gyógyulás, terápia

Mi legtöbbször mégis megszakadunk a nagy akarásban, s akár el is hitetjük magunkkal, hogy már elértük azt boldog, szeretetteli létállapotot, melyből semmi sem tud minket kizökkenteni. Persze észleljük, hogy nem is megy ez olyan simán, hogy fel fel bukkan valami, ami zavart kelt a tökéletesnek vélt rendszerben, de mi visszaseperjük oda, ahonnan jött, hogy ne kelljen hiábavalónak megélnünk a spirituális, vagy önismereti munkával töltött éveket, évtizedeket. Miért ezt várjuk el magunktól? Miért gondoljuk, hogy a Tökéletesség elérése a Lényeg? Hogy mindig boldogságérzésben kéne lennünk? A kettősség világában miért hisszük, hogy ez így egyáltalán tökéletes lehet? Az Egységbe tartunk, de a Földi egység egész más, mint ahonnan kiszakadtunk.

 

A legtöbbször ott hibázzuk el,

terápia, gyógyulás, lélek, önismeret

hogy ítélünk, hogy azt hisszük nem megengedhetőek bizonyos „negatív” érzések. Például elutasítjuk a düh, a harag, a szomorúság, irigység érzését, mert úgy ítéljük, az nincs rendben, azt nem szabad érezni, mert akkor nagyon messze kerülünk a vágyott Tökéletességtől. Ezért igyekszünk higgadtak, megbocsátóak, nagylelkűnek lenni, vagy legalább annak látszani. Miközben elnyomjuk magunkban a fenti érzéseket, a legalattomosabban bánunk el magunkkal. Úgy vesszük semmibe saját érzéseinket, hogy közben meg vagyunk róla győződve, hogy milyen remekül élünk már és mennyire szeretjük és elfogadjuk magunkat… nagy csapda. Érzéseink nem véletlen jönnek, vannak jelen.

 

Nem baj a düh érzése,

 

sőt nagyon is fontos, érdemes utána járni mi is hozta létre valójában. Nem baj az irigység megjelenése, mert képes megmutatni, hogy mi hiányzik olyan nagyon. Nem az a baj, hogy vannak kellemetlen érzéseink, hanem az, ha semmibe vesszük Őket. Mert ezek az érzések az igazi útjelző táblák a tapasztalat Útján, s valójában ehhez kell az igazi bátorság: önmagunkban lemeztelenedni, megélni és akár megmutatni a tökéletlenségünket, felvállalni szétdarabolódottságunkat. Érdemes, mert ebben a felvállalásban történik meg a valódi Csoda. A valódi Elfogadásban és a Szeretetben a Rendetlenség valahogy Renddé válik. A tökéletlenség Tökéletességé. Nem változik, csak azzá válik, talán a viszonyulásunk miatt.

 

Tökéletes Harmónia

 

terápia, gyógyulás, önismeret, lélekÉs ezzel a szeretetteli elfogadással Önmagunk és környezetünk, Útitársaink iránt leszünk képesek megalkotni az Új Egységet. Ha már nem ítélünk a széttöredezett darabok felett. Ha megértjük, hogy minden darabnak helye van az Egységben. Sőt, nélküle Nincs Egység. Mert a Minden-Egy Semmijéből kiválva lesz Valami, sok-sok Valami, és ez a sok Valami csak Együtt képes a magasabb rendű Mindent –A Harmóniát létre hozni. Ebben benne van a Fény és az Árnyék, a fájdalom és az öröm, Te és Én is.  Ez a Harmónia, ez az Igazi Egység, ugyanaz, de mégis más, valahogy több.

 

Együtt-lét, Tökéletes Harmóniában.

 

A lényeg tehát nem az, hogy fenntartsuk a tökéletes, szent lelkiállapotot, hanem hogy elismerjük önmagunkban mindannak a helyét, ami jelen van bennünk. Annak is, ami fáj, annak is, ami elégedetté tesz. Ez a valódi harmónia érzés, és a valódi boldogság is. Amikor bármi van, az rendben van úgy! S hogy nem ítélünk felette, elfogadjuk, és megöleljük, ha kell. Így érdemes élni, így valóban jót lehet játszani, még Emberi test-ruhában is…

 

Sörös Andrea

 

Ha van még kedved és időd olvasni: tovább a többi cikkhez és recepthez!

Részt vennél egy programon? Katt ide!

Kíváncsi vagy mit írtak rólam, akik már jártak nálam? Lapozz bele a vendégkönyvbe!

Pin It on Pinterest