– Jaj, ez az egy darab csoki nem számít!
– Még egy kis sült krumpli belefér!
– Végső soron ez egészséges: 100% gyümölcslé!
– Nincs időm bajlódni az állandó vásárlással, pucolással, főzéssel – egyszer-egyszer egy kis péksüti igazán nem a világ vége!
– Egy kis fagyi? Olyan jól esik a melegben! (Írhattam volna a sört is.)
Ismerősek a mondatok – gondolatok? Vagy mondjuk inkább: kifogások?
Nem is lenne gond, ha egyszer-egyszer az ember magához veszi ezeket a „cukiságokat”, de ha életed és mindennapjaid részévé válik, akkor bizony sok gondot okozhatnak.
Meggyűlt a bajom nekem is a stressz okozta inzulinrezisztenciával (továbbiakban IR) és tudom, hogy mi minden számít és mennyi is az annyi. Azt is tudom, hogy az én esetemben kellett egy adott idegrendszeri állapot, egy adag családi háttér és az életmód. Ez másnál sincsen másképp.
Kezdjük mindjárt azzal, hogy mi mindent nevezünk cukornak. El sem tudjuk képzelni, mennyi minden válik cukorrá a szervezetünkben, miközben egészségesen táplálkozunk: a reggeli müzli, az aszalt gyümölcs, a méz, a gyümölcsjoghurt, minden típusú kenyér és pékáru, a tészták, kekszek, a keményítő és abban gazdag élelmiszerek, a gyümölcs, csemegekukorica, minden alkohol és üdítő ital. Nem teljes a lista, de kezdetnek éppen elég.
Tudtad, hogy becslések szerint egy átlagos nyugat-európai ember évente kb. 70-90 kg finomított cukrot fogyaszt?
Minden feldolgozott élelmiszerben szinte ott van a cukor. Fehér halálnak is hívják – nem véletlenül. A vércukorszint-ingadozás előidézése és a bélflórára kifejtett káros hatása mellett fontos megemlíteni az immunrendszerre gyakorolt hatását is. A stressz hormon – ez mint a külső környezeti hatások eredménye – szintén közvetlenül hat a vércukor szintre, úgy ahogy még más úgynevezett fő hormonok is.
Segítőként számos alkalommal hívom fel a figyelmet a túlzott cukorfogyasztásra. Ennek több oka is van. Egyrészt a cukor hatása a felnőtt szervezetre különböző életkorban és különböző feltételek mellett is rémisztő, de a gyerekeknél tapasztalt viselkedésproblémánál pedig rendkívüli módon aggasztó.
Az utóbbival kezdem, hiszen a szülő felelőssége a gyermek táplálása, életének védelme, ő szabályozza és teszi a gyermek számára elérhetővé az élelmiszereket.
Vajon tudjuk-e, hogy a pszichés zavarok, a viselkedésprobléma, fejlődési rendellenesség, a tanulási nehézség mögött is állhat olyan kiváltó ok, mint pl. a túlzott szénhidrát fogyasztás?
Nem kell elhízásra gondolni azonnal. Előfordulhat, hogy a gyermek vagy felnőtt idegrendszere szimplán nem tolerálja a vércukorszint ingadozást vagy a bélflórája olyannyira sérült, hogy az akadályozza a természetes működést, mérgezi az idegrendszert.
Nem meghatározható, hogy mennyi az egészséges. Mindannyian másképpen működünk és nem biztos, hogy ami neked elég, az másnak nem sok-e vagy fordítva.
A felnőttek, gyermekek szorongása, agresszív viselkedése, depressziója, szenvedély- vagy pánikbetegsége ugyanarról a tőről fakad: a megborult hormonok – nevezetesen ebben az esetben taglalandó páros: az inzulin és dopamin egyensúlyzavara.
A téma igencsak összetett, ezért most c
sak egy szegmensét emelem ki ebben a cikkben: a cukorfogyasztás hatása a viselkedésre. Ezzel nem azt kívánom mondani, hogy egy bizonyos, nehezen kezelhető helyzetért csak és kizárólag az édesség vagy alkohol a felelős, hiszen sokszor szükséges kinyomozni: melyik volt előbb: a tyúk vagy a tojás. Érdemes megvizsgálni, hogy a családban volt-e korábban emésztési zavar, kóros hasmenés, cukorbetegség, skizofrénia, IR, depresszió, öngyilkosság, alkoholizmus stb. Bár elméletileg nem örökölhető betegségtípusokról beszélünk, de a hajlam nem véletlenül jelenik meg a gyermekben, ha már a szülőnél is toxikussá vált az idegrendszer, ennek eredményeként ugyanis a DNS módosul. Ha mindkét szülőnél voltak a fent említett zavarok vagy a terhesség alatt megjelent az IR, akkor érdemes átgondolni a jövőben az étrendet. Az emésztőrendszer – elégtelen működésének következményeként – neurotoxinokkal árasztja el az agyat, így károsítva a fejlődő és érett idegrendszeri szöveteket.
A fenti élelmiszerek milyen módon függnek össze a viselkedésünkkel?
A dopamint boldogsághormonnak is nevezik, felelős az érzelmi életünkért és reakciónkért, elégedettség és öröm érzetet vált ki. Ez akkor termelődik, ha jót és finomat eszünk, vagy ha egyáltalán eszünk, ha olyan tevékenységet végzünk, ami örömet okoz, például a hobbinknak hódolunk vagy éppen szerelembe esünk.
Mikor édességet eszünk – aktiváljuk agyunk jutalmazó rendszerét. Ugyanez történik akkor is, mikor örömteli tevékenységet végzünk, barátokkal, jó társaságban vagyunk, szerelmeskedünk vagy tudatmódosító szerhez nyúlunk. A jutalmazó rendszer aktiválása esetén, a rendszeresen magasan tartott vércukorszintnél folyamatosan termelődik dopamin. Miután a dopamin receptorok „kiégnek”, nehéz a telítettség és öröm érzetét ugyanannyi édességgel vagy mennyiségű étellel elérni. Minél inkább engedünk a csábításnak, annál több kell, hogy az örömérzetet elérjük. Ennek oka, hogy ez a fránya dopamin a függőségért felelős hormon is; és éppen ezért olyan nehéz ellenállni az édes kísértésnek.
Ez a magyarázata többek között annak is, hogy az autista, hiperaktív vagy figyelemzavaros gyerekek jellemzően néhány ételt esznek csak meg, azok is szénhidrátban gazdagok, leginkább édes ízűek. Ez szélsőséges esetnek tűnik, de egyáltalán nem ritka. Az emelkedett dopamin szintnek köszönhetően pedig sokkal nyugtalanabbak mint társaik.
Ha egy „függőtől” hirtelen megvonják a „szert”, elvonási tünetek jelentkeznek. Ingerültté válik, fáradékony lesz és kis idő elteltével hányingerrel küzd, szédülni fog vagy éhség érzet gyötri. Mindent lehet rá mondani az így érző emberre, gyerekre csak azt nem, hogy kiegyensúlyozott. Ilyenkor a megvonás kezdetben visszaveti a teljesítményt, a simulékony természet hirtelen dühkitörésekbe fordul, majd idővel az egyén bizonytalanná, döntésképtelenné válik, lelassul. Ha ilyenkor gyorsan felszívódó szénhidrát kerül a szervezetbe könnyen helyre áll a nyugalmi állapot – természetesen csak a következő lemerülésig.
A dopamin nem csak ezért felelős. Egy angol nyelvű szakfolyóiratban megjelent cikk szerint az agresszió kontrollálásában is ez az ingerületátvivő anyag, hormon játszik igen fontos szerepet. Rendszeres tanúja vagyok a kontrollvesztés miatti szorongásos tünetek megnyilvánulásának vagy dühkitöréseknek – kicsiknél, nagyoknál.
Annak számos más oka is lehet, hogy ingerült az ember és nehezen nyugszik meg, vagy hirtelen – megmagyarázhatatlan módon reagál bizonyos helyzetekben, de a tapasztalatom és hosszú évek kutatómunkája azt mutatja, hogy bizony ezek a jelenségek szorosan összefüggnek a nem is olyan „cuki” cukorral.
Bárcsak mondhatnám, hogy a csökkentett szénhidrát bevitel megoldja a problémát, de sajnos nem így van. A mértékletesség segíthet a kontroll kialakításában, enyhíthet sok panaszt és tünetet, megállíthat, majd visszafordíthat romboló folyamatokat, de önmagában nem gyógyír. A diéta lehet mankó abban, hogy változtassunk, hogy változzunk.
A testünknek szüksége van támogatásra ahhoz, hogy a lelkünk és pszichénk is egészséges legyen. Szeressük, jutalmazzuk meg magunkat rendszeresen más finomsággal, pl magokkal, egy jó társasággal, filmmel, játékkal vagy tánccal. És persze egyszer-egyszer belefér néhány pohár bor elfogyasztása is barátainkkal vagy egy nagy közös fagyizás a családdal, szülinapi tortaevés.
Az önmunkát azonban itt sem spórolhatjuk meg, hiszen az egészséges táplálkozáson, a rendszeres mozgáson túl a gyógyuláshoz, a kiegyensúlyozott lelki állapothoz vezető út is az önismereten át vezet.
Egy rövid videó segítségképpen, ami látványosan szemlélteti a hatásmechanizmust és könnyen érthetővé válik, miért utálatos dolog a brokkoli 😉
Ha van még kedved és időd olvasni: tovább a többi cikkhez!
Részt vennél egy programon? Katt ide!
Kíváncsi vagy mit írtak rólam, akik már jártak nálam? Lapozz bele a vendégkönyvbe!
Érdekelnek a szolgáltatások? Nézz körül!