És vajon én szeretem?
Egyetemes igazságként kimondhatjuk: mindenkinek mást jelent a szeretet. A definiálás helyett sokkal izgalmasabb, ha együtt, közösen fedezzük fel, milyen belső megélés kapcsolódik bennünk a szeretethez.
Szeretetből korlátozhatjuk egymást, szeretetből mentjük fel a másikat vagy éppen magunkat, szeretetből „akarunk jót” a másiknak, szeretetből elvárunk vagy okozunk csalódást.
Láthatóan használhatjuk ezt ugyanúgy mint a tüzet: melegedéshez, fényhez, ételkészítéshez de pusztításhoz, romboláshoz, égési sérüléshez is.
Hol találkozik a szándék és a szeretett lény megélése?
Egy alkalommal a csoportos foglalkozáson azt a kérdést tettem fel, hogy ki honnan tudja vagy érzi, hogy szeretik? Fogas kérdésnek bizonyult, nehezen fogalmazódtak meg, de végül megérkeztek a válaszok, melyek nevek és konkrétumok nélkül kb így hangzottak:
„Jól érzem magam a másik társaságában.”
„Megölel, hozzám bújik, megpuszil és azt mondja, hogy szeret.”
„Nem borul ki, mikor én kiborulok, képes megnyugtatni, türelmes velem.”
„Ha elsőre nemet mond valamire és látja, hogy ettől szomorú vagyok, megváltoztatja a döntését.”
Miközben feltűnt, hogy kivétel nélkül mindenki a másik reakciójáról és viselkedéséről beszélt, a kör végén én is megfogalmaztam:
Én onnan tudom, hogy szeretve vagyok, hogy a másik társaságában szabadnak érzem magam, a feszengés és bizonyítás, meggyőzés terhe nélkül biztonságosan ki tudom fejezni az érzéseimet, véleményemet, gondolataimat, szükségleteimet. Ez az érzés általában velem van, nem érzem kifejezetten csak emberekhez kapcsolódóan. Olyankor is érzem a szeretetet, mikor együttműködésben vagyunk egy pillanat alatt – akár a Lidl pénztárosával vagy mikor egyenrangúságban, partnerségben tudok kommunikálni a másik féllel, legyen az akár egy cég telefonos ügyintézője.
Szükséges-e kimondani a szeretlek szót?
Mindannyiunkban máshol vannak a határok e tekintetben. Érdemes ezt akkor használni, mikor helye van és annak kifejezése azonosságot mutat állapotunkkal.
Számomra ez egy nagyon bensőséges nyilatkozat. Nem használom sokszor a szeretlek szót, drága kincs, szívem és lelkem egy darabja, csak oda helyezem, oda adom, ahol biztonságban tudhatom.
Van, aki így köszön el a párjától, szüleitől, gyermekétől. Egyedi szokások ezek, amit minden, az adott rendszerbe kerülő ember követni kezd, ha számára komfortos. A szó egészséges használata nem jogosít vagy hatalmaz fel, sokkal inkább kifejez.
Hogyan mutathatjuk vagy fejezhetjük ki általában a szeretetünket?
Mivel ez nem recept alapján készül konkrét összetevőket tartalmazva, ezért talán érdemes figyelnünk arra, mit érzünk, mit diktál a szívünk. A kevésbé gyakorlottaknak több figyelmet kell kezdetben ennek a témának szentelni, de a sok gyakorlás és a (belső) kommunikáció eredményre vezet. Egy biztos, hogy nem érdemes összekeverni a megfelelni vágyással, a szeretetlenség vagy biztonság hiányérzéséből fakadó vágyat, vonzalmat a valódi szeretettel.
A szeretetet megélhetem bármivel és bárkivel kapcsolatban, bárhogy ki tudom fejezni úgy, hogy mindeközben tiszteletben tartom mind a saját mind a másik vágyait, érzéseit és szükségleteit, ergo nem sértek határt, nem okozok figyelmetlenségből vagy tudatosan fájdalmat. Ez utóbbi ugyanis már erőszakos és bántalmazó működés.
Önszeretet nélkül nincs valódi szeretet
Tapasztalatom, hogy önmagunk és mások felé irányuló szeretet valójában képesség, mely tanulható és fejleszthető. Segítő munkám egy ponton fordulatot vett és célként fogalmazódott meg bennem, hogy megmutassam, hogy lehet „jól” vagy „egészségesen” is szeretni. Mivel ez egy alapvető érzelmi szükségletünk, sok mindent képesek és hajlandóak vagyunk érte megtenni, beáldozni, feladni,- leginkább önmagunkat. Itt válik az eszményi kép véres csatatérré és jelenik meg az a bizonyos sok élű fegyver.
Hogy könnyebben felismerjük az egészséges szeretet jelenlétét, összegyűjtöttem néhány gondolatot, kezdetben saját magam támogatására, melyeket most már közös vagy egyéni feldolgozásra használok a konzultációkon, foglalkozásokon.
Gyakran hisszük azt, hogy életünkben megjelenő tekintély személyek több joggal rendelkeznek (szülők, rendőr, ügyvéd, orvos, tanár, tanácsadó, pszichológus stb) ezért, és a megnyíló, kevés feltételt hordozó állapot sérülékenyebbé tehet bennünket a szeretet és bizalom tekintetében.
Érdemes a következő kérdésekre időt szánni és figyelni magad, milyen érzések jelennek meg, mi történik benned a kérdés olvasásától kezdve egészen a válasz befejezéséig?
Néhány gondolatébresztő kérdés a teljesség igénye nélkül:
A másik személlyel kapcsolatban tudok-e úgy létezni, érezni, hogy eközben úgy érzem, bízhatok benne, számíthatok rá?
Miközben kommunikálunk, együtt vagyunk félelem és/vagy bűntudat nélkül tudjuk-e közölni a másikkal, hogy valójában mit érzünk, mit gondolunk, mire van szükségünk?
Ismerjük-e egymást, megbízunk-e egymásban annyira, hogy megengedjük egymásnak az önállóságot a kapcsolatban?
Hordozza-e a kapcsolat az értékelés, ítélkezés veszélyét?
Biztonságban érzik-e érzéseiket, vágyaikat, szükségleteiket és azok kifejezését, érvényesülését a felek?
Fontosnak, értékesnek, kreatívnak, cselekvőnek és tiszteletreméltónak érzékeli-e magát minden jelenlévő a másik mellett?
Önmagunkra vetítve, kicsit átfogalmazva ugyanígy kutathatjuk a válaszokat:
Milyen tapasztalatom van önmagammal kapcsolatban az erőt próbáló helyzetekben? Bízhatok magamban, építhetek saját magamra?
Különféle helyzetekben biztonsággal, félelem és/vagy bűntudat nélkül ki tudom fejezni a bennem megjelenő érzéseket, gondolatokat, szükségleteket?
Mennyire engedem meg magamnak az önállóságot különböző élethelyzetben és mennyire várom a külső visszajelzéseket, iránymutatásokat, tanácsokat és alkalmazom az elfogadott általános bölcsességeket?
Milyen gyakran minősítem a viselkedésem, akár utólag és mennyire vagyok ítélkező önmagammal szemben?
Fontosnak, értékesnek, kreatívnak, életrevalónak és tiszteletreméltónak érzékelem-e magam különféle szituációkban?
A fenti kérdésekre bizonyosan izgalmas válaszok születnek. Megtisztelő lenne ezeket olvasni, így örömmel fogadom visszajelzésed a témában.
Szeretettel,
Anita
Ha van még kedved és időd olvasni: tovább a többi cikkhez és recepthez!
Részt vennél egy programon? Katt ide!
Kíváncsi vagy mit írtak rólam, akik már jártak nálam? Lapozz bele a vendégkönyvbe!